Tövises kapri

Lecsüngő ágrendszerű cserje, levelei átellenesek, kissé húsosak, fényesek, alakjuk kerek vagy ovális, alapjuknál két horgas tövissel. A virágok kétivarúak, édes illatúak, látványosak, négy csészelevéllel és négytagú, fehéres-rózsaszínes pártával. Az 5–7 cm széles virágban számos kékes színű porzószál nő, az egyetlen bibe pedig általában jóval túlnyúlik a porzószálakon.

A természetben a Capparis spinosa általában a közeli rokon C. sicula, C. orientalis és C. aegyptia fajokkal együtt fordul elő. Az egyes fajok előfordulási arányából meg lehet határozni a kereskedelemben kapható kapribogyó származási helyét.

Milyen betegségek esetén alkalmazható a Capparis spinosa?

spinosa-t a hagyományos ujgur gyógyászatban reumás ízületi gyulladás és köszvény kezelésére használják. Iránban a C. spinosa-t aranyér és köszvény kezelésére használják.

A kapribokrot (Capparis spinosa L., Cappari daceae) az elmúlt négy évtizedben néhány európai országban speciális kultúraként vezették be. A kapribogyó gazdasági jelentősége (a fiatal virágbimbók, az úgynevezett kapribogyó, nagy előszeretettel használják fűszerezésre, a növény különböző részeit pedig gyógyszerek és kozmetikumok előállítására) az 1980-as évek végén mind a termesztett terület, mind a termelés szintjének jelentős növekedéséhez vezetett.

A fő termőterületek Marokkóban, az Ibériai-félsziget délkeleti részén, Törökországban, valamint az olasz Pantelleria és Salina szigeteken található zord környezetben találhatók. Ez a faj különleges mechanizmusokat fejlesztett ki a mediterrán körülmények között való túlélés érdekében, és a félszáraz területeken való bevezetése segíthet megelőzni e törékeny ökoszisztémák egyensúlyának megbomlását.

A kapribokor virágbimbójából számos bioaktív vegyületet izoláltak. A különböző fermentációs módszerek miatt a savanyítási eljárás különböző hatással van a vegyületek biológiai hozzáférhetőségére. A leginkább vizsgált fitokémiai anyagok közé tartoznak a flavonoidok és az antioxidánsok.

A kapribogyóból származó flavonoidok állítólag citotoxikus, gyulladáscsökkentő, antidiabetikus és parazitaellenes tulajdonságokkal rendelkeznek. A friss és pácolt kapribimbókban a rutin (kvercetin-3-O-rutinosid) a legnagyobb mennyiségben előforduló flavonoid. A magas rutintartalmú egyszerű vizes kivonatokról kimutatták, hogy csökkentik a gyulladást és megállítják a rákos sejtek sejtnövekedését, valamint állatokban elpusztítják a bélparazitákat.A kápia virágbimbója szintén tartalmaz kvercetin-3-O-ramnozilrutinosidot, a kvercetin származékát.

Történelmi és kereskedelmi felhasználás

A kapribokor bimbóinak kinyílt virágbimbóit kapribogyó néven forgalmazzák. A kapribogyót salátákhoz és mártásokhoz, illetve húshoz vagy halhoz fűszerként használják. A kapribogyót kozmetikumokban és gyógyszerekben is használják. A kapribogyó élelmiszer- és gyógyászati célú történelmi felhasználására számos ősi kultúrában léteznek régészeti bizonyítékok. A kapribogyófogyasztás legkorábbi ismert bizonyítékát egy szíriai ásatási helyszín mezolitikus kori talajrétegében találták, amely valószínűleg i. e. 9000-re tehető.

A közeli ókori népek már i. e. 7500-ban is használhattak kapribogyót, amit a görög Peloponnészoszi-félszigeten található Franchthi-barlangban, egy kőkori barlangban talált ásványos magok bizonyítanak. Az izraeli Nahal Hemar barlangban talált szárított magokat már i. e. 6000-ben is használhatták. Kínában friss kapribogyókat és növényi részeket őriztek meg csaknem 3000 éves sírba zárt edényekben. A kapribogyó egyiptomi fogyasztására is van bizonyíték i. e. 275-től i. sz. 600-ig.

A kapribogyó olyan fitokemikáliákat tartalmaz, amelyek gátolhatják a gyulladást, ami alátámasztja a kapribogyó tisztítószerként és fájdalomcsillapítóként való felhasználását. Az ókori kínai, görög és arab kultúrákban a gyökér kérgét ecettel vagy mézzel keverték, és helyileg alkalmazták olyan bőrbetegségek kezelésére, mint a fekélyek és a vitiligóval kapcsolatos fehér foltok. Hasonlóképpen, a gyökeret a száj, a lép, a gyomor és a belek gyulladásainak és szakadásainak kezelésére fogyasztották. Az ókori Egyiptomban a gyökeret a skorpiócsípés okozta fájdalom csökkentésére használták.

A jelenlegi gyógyászati felhasználások a kapribogyó hatékonyságát bizonyítják a különböző betegségek kezelésében. A Közel-Keleten az őslakos csoportok még mindig használják a kapribogyót úgynevezett "vértisztítóként" és vizelethajtóként, gyomorpanaszok enyhítésére, vesekő kezelésére, a májműködés javítására és ekcéma kezelésére. Az Ayurvédában, India egyik hagyományos gyógyászati rendszerében a kapribogyót bénulás és remegés, valamint ödéma, köszvény és reuma kezelésére használják.14 A gyökér kérgét ma is használják a menstruációs ciklus serkentésére, köptetőszerként, valamint bénulás, reuma, lépbetegségek és fogfájás kezelésére. A kapribogyót a mai napig használják.

A kapribimbót gyulladáscsökkentő és citotoxikus tulajdonságai miatt is vizsgálták. Egy nemrégiben készült tanulmány azt vizsgálta, hogy a kapribogyó képes-e gátolni a nukleáris faktor-kappa B (NF-κB), a gyulladást és a sejtnövekedést irányító transzkripciós faktor működését. Az aktiválódását befolyásoló mutációk kontrollálatlan sejtnövekedéshez vezethetnek, ami az egyik olyan állapot, amely a rákos sejtek burjánzását okozhatja.

Emiatt az NF-κB terápiás célpont a hasnyálmirigy-, vese- és pajzsmirigyrák kezelésében. Egy in vitro vizsgálatban a kutatók a magas fenolvegyület-tartalmuk miatt kiválasztott virágbimbó és levelek vizes kivonatát tesztelték emberi adenokarcinóma-sejteken. A kapribogyó-kivonat sikeresen gátolta a gyulladásos mechanizmust, és dózisfüggő módon megállította a sejtek növekedését.